Rossz gyanuk
Ez sokáig izgatott, a ruha. |
Térdig ér talán a nők dereka? |
Ha nem, mire jó ez a furcsa és |
fölösleges megkülönböztetés? |
S nem lehetnék lány én is? Anyuka |
ruháit próbálgattam. Maskara, |
buta játék! És amellett milyen |
boldogan, milyen szenvedélyesen |
tárgyaltak a szoknyáikról a nők! |
Szoknyára ítéltettek! S ime, ők |
sokszor maguk is örűlnek neki! |
Ez a – jelük? De ha rossz, mért türik? |
„Mert”, mondta egy hang, „ők nem végezik, |
nem úgy végzik, mint mi, a… dolgukat!” |
Ebben megnyugodtam egy darabig, |
bár, a sok tiltás, vihogás miatt, |
csak gyanakodtam: nincs rendjén, amit |
a nőkkel csinálnak a férfiak! |
|
|