Nők keresztje

Igen, a lány mind, ha vad, ha szelíd, szégyellős volt. Szégyeltek valamit, amiről nem tehettek! Valahogy rágalmazott faj voltak, mártirok, mártir-jelöltek. Nem ilyen szavak jártak fejemben, de az indulat, amivel néztem őket, pontosan ez volt, ilyen volt. Amig kicsinyek, csitrik vagy éppen utcagyerekek, addig nem vettem őket komolyan: szegények, ők még nem tudják, mi van előttük!… Máskülönben a dolog nem tartozott rám: minden megszabott törvény szerint járt s az bizony kirótt borzalmat mindenkire, azt vagy ezt: nőnek lenni, úgy látszik, nagy kereszt, gondoltam, bár az egésznek csak a – az egésznek… a ruha az oka!