Lányok

Ekkoriban, s előbb is, s azután, járt hozzánk elég sok rokoni lány, s láttam másokat, idegeneket, szegényt, gazdagot; és mindegyiket sajnáltam valamiért. Finomak voltak köztük, szépek, szomoruak s fiúsan vadak, jókedvüek is; de mindig csak maradt valami kis zavar közöttünk: a baráti lány csak fél-barát volt, félig ostobán huzódó, vagy követelő. Ha a szobában ketten voltunk, a mama folyton át-átjött, sőt maga a lány is megváltozott: amit délután, sötétben már nem tette; jó szive volt, de uralkodni akart vele: s folyton rejtőzött, bujkált, külön élt… És nem mondták meg soha, hogy miért.