Mozdonyon

Mozdonyon is utaztam: az apám felvett magához, acélparipán lovagolni! De a gép valami más volt, nem voltak karcsú lábai, inkább bivaly, igen, az lehetett, vagy elefánt (csak tökéletesebb az igazinál)… Este volt, vadúl pöfögött, száz lyukán egyszerre fújt a jó szörnyeteg, fújt és sziszegett, ereiből olaj s víz csepegett, s órák villogtak rajta, szervei mutatók, gömbök, titkos csövei, s fékek, emeltyűk, fogaskerekek, s a tűz-szekrényben vörös szellemek ugráltak, bőgtek… S mikor végre jött a jelzés, a körfűtőház megett, az indítókart és a fütyülőt én húztam meg! (Apa csak segített.)