A másik varázs

Géza bácsi – fény s játék, mint a bolt – csupa szív, kedély (s Bosznia hőse) volt, mű-zord vicc-mester; senki, ahogy ő, nem dúlt-fúlt oly derűsen: „Borrr-zi-ő!” Náluk mindig jól éreztem magam. Naivabban, mint mi, de boldogan élt a család, a néni s négy leány, és velük az anyai nagyanyám, Kubányi Juliska. A szépnevű Zöldfa-utcában laktak, s gyönyörű volt a kertjük, sok dália, meg az ebédlő, a kékhajnalkás lugas. Sokat futkostam e rokoni ház s a bűvös bolt közt: a fehér varázst ők festegetik, a halk-szelidet Miskolc egére, a tündérképeket, – ahogy a másikat, az iszonyút, a kormos, tüzes, fekete vasút.