A varázsboltban

Géza bácsinak boltja volt: üveg, porcellán, tükrök, kristály-mennyezet. Hátul a műhely: furcsa anyagok, ágyazott fűrész, mely körben forog, buggyanó lombú, arany keretek, és simák, elegánsak, könnyüek, hosszú lécekben. S lent a pince: ott Aladdin minden kincse ragyogott! Szerettem a boltban lenni. Sehol nem volt tisztább a munka; s amikor a bácsi (anyám sógora) ügyesen húzta gyémántját a hűs üvegen s halkan pendülve kettévált a nagy tábla, vagy ha gyors újjai alatt megszületett valami szép, finom, szimetrikus mű, képkeret, idom: mint varázslóra néztem rá, aki Tündérország díszeit késziti.