Tűzvész

Tűzvész… „Anyuka!”… A belső szobát láng zúgja be, haragos, sárga láng, a padlón a tört lámpa, iszonyú sikoltozás, öt helyt egyszerre gyúl szék, függöny, asztal, fel a plafonig csapja ujjongó, égő karjait a szétfolyt petróleum… „Anyuka!”… „Térdepelj le s imádkozz!”… Bárhova nézek, tűz, tűz… Két hugom felriad… „Miatyánk isten…” Nagy pokrócokat látok zuhanni, anyám ügyesen fojtja a tüzet, alul kezdve, lenn, a fészkénél… „Ki vagy a…” Amily hamar jött a vész, úgy múlt… Vége! Semmi baj! Még szemünkben a lobogó rémület. Tapossuk, húzzuk a vizes szőnyeget. Állunk. „Szenteltessék meg…” És ülünk. Éjfélig imádkozunk, reszketünk.