Miskolc
Miskolcon többször laktunk. De alig |
emlékszem rá… Tűzijáték vakít: |
avasi ünnep? Egyszer egy hatost |
kaptam egy nénitől! És villamost |
ott láttam először, s – mint csöpp gyerek – |
S mit még? Majálist: lacikonyha, tánc! |
Hogy bámultam a viccmondó cigányt! |
És látom a Szinvát is: a fa-híd |
alatt, a mélyben, fáradt habjait |
keskeny szenny-csík görgette meredek |
házfalak közt; de a széles meder |
hogy megtelt, mikor jött az áradás! |
S a környéket: egy-egy kirándulás |
néha ma is idéz benneteket, |
kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget, |
Miskolc határa… Szülővárosom, |
sose lesz szemed kóbor fiadon? |
|
|