A farkas

Hogy van farkas, először a mese sugta meg, majd más is. Mint fekete káprázat jött, a dél hibája, csak gyáva árny még; de ahogy szállt a nap, mind bátrabb lett: estére az egész kertünket elfoglalta, gangon és a ház körül ott lebzselt mindenütt, és majdnem a küszöbünkre feküdt, majdnem bele a fénybe, amivel anyuka próbálta nagy-bátran el- riasztani: éhesen, gonoszon szimatolt, s beugrott az ablakon, és ki, ha rányitottunk: biztosan azt várta csak, hogy elbizzam magam és kihúnyjon bennem a figyelem vagy a kis őr-láng ágyi mécsemen: jelenlétének sok-sok éjszaka hajnalig gyötört néma ostroma.