Piroskával nagyanyóhoz
| „Hogy ment Piroska nagyanyóhoz? Úgy, |
| hogy útközben folyton a koszorút |
| fonta, az erdei virágokat, |
| pedig ott, a fekete fák alatt, |
| tudod, anyuka, minden árny egy-egy |
| farkas: csak ő nem hitte! Mi, többiek, |
| kérlek szépen, mi, igen, hát mi a |
| tündérnél voltunk éppen, akinek, |
| szegénynek, képzeld, megint szétesett |
| az egész méze, a hordó, amiből |
| a virágokra ken. Szóval, messziről, |
| (a hordóból: mert megengedte, hogy |
| kinyaljuk!), mondom, (még most is csupa |
| méz a nyakam!), megláttuk, hogy robog |
| Piroska után s elibe hogy kerűl |
| a gonosz. Féltünk. De véletlenűl |
| jött a vadász! A tündér szólt neki, hogy – |
| S én elkisértem… A többit tudod.” |
|
|