Piroskával nagyanyóhoz
„Hogy ment Piroska nagyanyóhoz? Úgy, |
hogy útközben folyton a koszorút |
fonta, az erdei virágokat, |
pedig ott, a fekete fák alatt, |
tudod, anyuka, minden árny egy-egy |
farkas: csak ő nem hitte! Mi, többiek, |
kérlek szépen, mi, igen, hát mi a |
tündérnél voltunk éppen, akinek, |
szegénynek, képzeld, megint szétesett |
az egész méze, a hordó, amiből |
a virágokra ken. Szóval, messziről, |
(a hordóból: mert megengedte, hogy |
kinyaljuk!), mondom, (még most is csupa |
méz a nyakam!), megláttuk, hogy robog |
Piroska után s elibe hogy kerűl |
a gonosz. Féltünk. De véletlenűl |
jött a vadász! A tündér szólt neki, hogy – |
S én elkisértem… A többit tudod.” |
|
|