Egy Volt a Világ

Szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ. Tél, tavasz, nyár, ősz: meghitt tarkaság. Égen és földön mosolygott a rend. A nap hajnalban mindig megjelent, mennyei munkás, hős, nagyrabecsült, barát, aki velem kelt és feküdt, és fűtött nekem és világitott. Fák közt a kert száz tűz-szeme nyitott; és eső jött és elverte a port, s éjjel szelíden csőszködött a hold. S mindezt nekem tették, személyesen; és érdekes volt látni, hogy milyen ügyes az ember. Én is az leszek? Mért ne? (Hacsak a farkas meg nem esz!) Borzongó percek s naphosszú öröm: a tengertől még nem váltam külön, nem voltam sziget… Imák és csodák: szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ.