Ezerkilencszáz

Halkulsz, tücsökszó? Mért? Hová viszel? Miskolc… 1900… Semmi jel?… Áh: itt még néma vagy!… Mástól tudom: valaki kiejtett az ablakon… De máris zendűl képeid sora: konyha, gang, kert; és sok kukorica; majd, az utcán túl, tisztán felragyog a sakk-kocka-táj, földek, ház-sorok, telepvége… Por (vagy sár!) volt az út… Zoltán bátyám csizmája egyszer úgy beragadt a hóba, hogy ott maradt… Messziről hallottuk a vasutat: görgő robaj, fütty, mozdonydohogás, ott dolgozott az apám… Csupa máz, olaj s korom volt, ha megjött: a kék munkaruhát anyuka mosta… Szép piros sárkány repült a rét fölött… S te is ott voltál mindenütt, tücsök!