A ti dalotok

És most már tudom: óh, hát persze hogy az ez a béke: a ti dalotok szól ma, régi, földvári tücsköké, s még régebbieké, alföldieké, itt, Budán, a Pasaréten, ahol a nagy ostrom után is ostromol még néha a vész! Rátok ismerek unokáitokban; s hallom bennetek, ükök, az őst: együtt zendítitek, föld citerája, gyermekkoromat, Gyarmat tücskeit, a miskolciakat, s Debrecent, Erdélyt! – tenger s ami csak látott valaha, táj, Ragúza, és Fekete Erdő, mind itt húzza, és a többi, mind, a nótáját: egész életem itt zeng, ide gyűl vele, a cirpelő mult kínja-öröme: tücsökzenében új tücsökzene.