Férgek, istenek

Folytatom, ezt még el kell mondani. Hogy annyi van, hogy ezrek ezrei vigadnak együtt, hogy az iszonyú dáridóban senki se szomorú, az a titkuk. Szinte robban a rét, úgy élvezi agyirtó gyönyörét az egy s az összes: lelkek, szellemek gyúladnak a tücskökben, ős jelek, ahogy néha rajtunk is átcsap a csillagközi vágy tüze-árama, mikor farsangi éjszaka után még gyorscsárdásra zendít a cigány s egyszerre, tyuhaj, megvadul a tánc, ropog a, lobog az üteme, láng, ropog a, lobog a, kopog a, zuhog a láb, meg a szív, meg a föld, meg az ég, meg a cudar Mindenség – – Tücskök, zengjetek, sose halunk meg, férgek, istenek!