A kimondhatatlan
| A szived majdnem megszakad, |
| szólnál, de szavad elakad, |
| szólnál, de görcs és fájdalom |
| fuldoklik föl a torkodon, |
|
| oly mélyről, mintha lelkedet, |
|
| S egyszerre oly gyönge leszel, |
| hogy szárnyas szédülés ölel, |
|
| s azt hiszed: a következő |
| pillanat mindent, ami él, |
| elfuj, mint pókhálót a szél. |
|
|
|