Tavasz előtt
| Esett, az ég most is borús, |
|
pitty-pitty zeng az eresz alatt |
| és vi-vi és csirip-csarap
|
| s száz más, ugráló, csivogó, |
| melyet ma mégis minden ért. |
| s most ablakhoz csal… Az elébb |
| s már ujra fent tollászkodik |
| Minden hogy hízik és dagad! |
| s könnyű mámorral öblit a |
| langyos levegő: már csupa |
| fűszer! ez, igen, ez a kezdet! |
| a gyér fű ágaskodva reszket |
| s úgy issza, issza a napot. |
| ott is fény! fény! Ni, mennyi lom |
| a bokrok alján, rossz fazék, |
| seprűnyél, téglák… S szinte vad |
| robbanásként áttör a nap: |
| kék s fehér úszó szigetek |
| tolják szét s össze az eget, |
| lent tűzpiros giliszta von |
| fák törzse, aranyfeketén, |
| s a szürke háttérből, ahol |
| bozót ködlik, mint zöld gomoly |
| rajtuk már pattogzik a rügy! |
| csak én gyötrődöm… Istenem, |
| hogy tengek-lengek, betegen, |
| hitetlenűl!… Csirip-csarap,
|
|
pitty-pitty… Mit mondtok, madarak? |
|
Vi-vi-vi… Ugy-e, jobb, ha nektek |
| hiszek, a ti hireiteknek? |
| Itt a tavasz!… Kis madarak, |
| s titeket, ujjongó szavak, |
| mindenki jól ért, bárhogy ért… |
|
|
|