Búcsú
| Jött a parancs: „Lőszert feladni, |
| s haza, Pestre!”… Öt napon át |
| mint az őrültek, úgy rakodtak |
| Kisvárdán szegény katonák, |
| autók köröztek szakadatlan |
| a raktár s a vasút között, |
|
| Azt vállukon, mint egy koporsót, |
| vitték, a virágos halált, |
| az állomásra, hol már mind a |
| harminchat vagon rakva állt, |
| s betették, trónra, az utolsó |
| tizenöt hét minden keservét |
|
| S másnapra nőtt meg csak a nóta, |
| mikor a testvér félcsapat |
| szintén szabadult anyagától |
| s a két öröm egybeszakadt: |
| „Fiúk, este csajka bor ingyen, |
| Olyan murit még sohse látott |
|
| a villanyban is jecet égett, |
| megléptem, még lángolva robbant |
| „Fújja a szél…!” – ablakon-ajtón |
| tűzvészként dőlt, égig csapott; |
| azt hittem, szétviszi az egész |
|
|
|