Dinnye az önkéntesek asztalán

Hogy szívta össze ez a dinnye ezt a sok cukrot, zamatot abból a rossz földből? Ahogy szeled, illatával telítve máris édes a szoba: szinte felfrissűl az áporodott levegő és megsúgja, hogy mit kap mindjárt az ember ínye. Hogy szívta össze? Tudja isten. Ahogy én a verseimet. Szorítsd csak rá az életet: szörnyű okos tud lenni minden! Szűrő kell, s a szenny fínomúl… Tessék! Parancsolj, hadnagy úr! (1940)