A pirosszoknyás Gizi

Dombrád rég elmaradt. Megyünk és szól valaki: „Ni, hogy szalad Sanyija után a pirosszoknyás Gizi!” Hátrafordúlnak a fejek, hátrafordúl Sanyi: ott fut, mezitláb, csakugyan, a pirosszoknyás Gizi! Néhányan ismerték. De most minden szem őt lesi: út szélén sírva menetel a pirosszoknyás Gizi. Tiszakanyárnál pihenő. Csók. „Sanyikám, Sanyi!” De aztán is csak jött tovább a pirosszoknyás Gizi. Tiz kilométer, tizenöt. Aki látja, se hiszi: mégiscsak derék némber ez a pirosszoknyás Gizi. Estére Kisvárdán Sanyi és Kisvárdán Gizi, s szól a tűzmester: „Szép, ha ily hűséges valaki, de jobb volna, ha téged a nyavalya törne ki: mit ír a frontról az urad, te pirosszoknyás Gizi?!” (1940)