Társadalom
Mintha egy gonosz mese volna, |
ahol szenny s bűz száll, fortyog, öklend |
a felhőkből, a föld alól, |
|
vagy mintha lidérc volna, lázkép, |
mely maga is gyötrődik és |
amelyet végig kell álmodni, |
hogy jöhessen az ébredés: |
|
veszett rágalmak és dühök közt |
úgy járok-kelek köztetek, |
|
mindent hallok és látok és csak |
nem hiszem a napot az égen, |
nem hiszlek el benneteket. |
|
|
|