Vádak
| Barátaim, akik még vagytok itt-ott, |
| ne higyjetek el mindent. A gonosz |
| ráér hazudni, és most százszoros |
| szüksége van rá. Énrám annyi titkot |
|
| bízott a sors, hogy nem beszélhetek, |
| bárhogy lázít az undor és a düh: |
| elnémíthatnék minden keserű |
| vádat, de még hallgatnom becsület. |
|
| Keserű vádat? Azt csak viselem: |
| fájdalom szülte, s talán jogos is. |
| De a többi, a kicsinyes, hamis, |
|
| piszkos, nyomorult… Óh, mily becstelen |
| üzlet használja ki a kínt azokban, |
| kiknek sebét csakugyan én okoztam! |
|
|
|