Az óriás intelme
| Ha egy hajszálat százfelé hasítasz |
| s minden uj szálat megint százfelé |
| s e századrészt is százfelé hasítod |
| és eljutsz a végső határ elé |
| s tovább hasítani már képtelen vagy, |
| ami maradt, még az is végtelen nagy. |
|
| Hogyha egy lelket százfelé hasítasz, |
| mint egy hajszálat, s megint százfelé |
| s e századrészt is százfelé hasítod |
| és eljutsz a végső határ elé |
| s tovább hasítani már képtelen vagy, |
| ami maradt, még az is végtelen nagy. |
|
| Így üthetsz engem, pőröllyel hasíthatsz, |
| dobhatsz kutyák és fürészek elé, |
| porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz: |
| ha szétmorzsoltál százszor száz felé |
| és tovább gyilkolni már képtelen vagy, |
| ami maradtam, az is végtelen nagy, |
|
| mert belőlem egy örök óriás szól, |
| kit száz bilincsed huzott lefelé: |
| eltemettél, mégis ujjászülettem |
| s mosolyogva állok szined elé: |
| egy hajszálam felfogni képtelen vagy, |
| istened vagyok, egy és végtelen nagy. |
|
|
|