Az óriás intelme
Ha egy hajszálat százfelé hasítasz |
s minden uj szálat megint százfelé |
s e századrészt is százfelé hasítod |
és eljutsz a végső határ elé |
s tovább hasítani már képtelen vagy, |
ami maradt, még az is végtelen nagy. |
|
Hogyha egy lelket százfelé hasítasz, |
mint egy hajszálat, s megint százfelé |
s e századrészt is százfelé hasítod |
és eljutsz a végső határ elé |
s tovább hasítani már képtelen vagy, |
ami maradt, még az is végtelen nagy. |
|
Így üthetsz engem, pőröllyel hasíthatsz, |
dobhatsz kutyák és fürészek elé, |
porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz: |
ha szétmorzsoltál százszor száz felé |
és tovább gyilkolni már képtelen vagy, |
ami maradtam, az is végtelen nagy, |
|
mert belőlem egy örök óriás szól, |
kit száz bilincsed huzott lefelé: |
eltemettél, mégis ujjászülettem |
s mosolyogva állok szined elé: |
egy hajszálam felfogni képtelen vagy, |
istened vagyok, egy és végtelen nagy. |
|
|
|