Személytelen
| Nem téved el, mint én magamban, |
| rajtam bosszút állt a zavar, |
| mert mindent ismerni akartam. |
|
| Minden ellenség csábitott. |
| – Tán a másik! – mondtam hitetlen |
| s addig szidtam, míg megszerettem |
|
| De nőttem és tágúltam egyre |
| és lettem mindig igazabb, |
| kitoltam a személytelenbe: |
|
| hozzám már annak sincs köze, |
| amit néha magam cselekszem, |
| s szánok mindenkit, mint az isten, |
|
|
|