Buddha válaszol

Harmadnapja ölelsz: „Isten, csak egy szót!” Harmadéje: „Szent szobor, a szivem fáj!” „Minden rossz!” sírod, s „Hogy éljek?”… Figyelj hát örök titkomra, s légy bölcs, mint a kígyó. Ha van szeretőd, fiad, feleséged, elveszítheted őket, s a szived fáj. Mondd velem: a bölcs nem tűr semmi kapcsot, leveti multját, mint bőrét a kígyó. Ha nincs szeretőd, fiad, feleséged, még vágyhatsz rájuk, és csak a szived fáj. Mondd újra: …a bölcs nem tűr semmi kapcsot, leveti multját, mint bőrét a kígyó. Ha segíteni akarsz a szegényen, bármit teszel, kevés lesz, s a szived fáj. Mondd százszor: …a bölcs nem tűr semmi kapcsot, leveti multját, mint bőrét a kígyó. Tenger kincs ura, gazdagok között élsz? Versenyük gonosszá tesz, s a szived fáj. Az imagép morajlik: …semmi kapcsot, leveti multját, mint bőrét a kígyó. Prédikálsz? Láng vagy? Ostort fogsz a bűnre? Düh s undor emészt, s megint a szived fáj. Légy magad a gép: …semmi, semmi kapcsot! Légy magad a hang: …mint bőrét a kígyó! Mert bármilyen vágy, remény, angyal, ördög csábit vagy ijeszt, mindig a szived fáj: tépj el, balgaság, minden földi kapcsot, felejtsd multadat, mint bőrét a kígyó! Mert születtél, s meghalsz, s ha nem igy éltél, mindig uj kínra születsz, s a szived fáj: tépj el, nyomorult, minden égi kapcsot, felejtsd magadat, mint bőrét a kígyó! Kérdeztél, szóltam. Most tedd, ami tetszik. Ha vitázol, győzni akarsz, s szived fáj. Elég. Menj! Én lehántom ölelésed, s elfelejtelek, mint bőrét a kígyó.