Első éjszaka Kairóban
| Szombaton az Adria dajkált, |
| másnap Hellász maradt tova, |
| hétfőn Kréta mellett hajóztunk |
| s kedden jött Alexandria; |
| aztán fehér expressz röpített… |
| Még egy nap, s itt volna Szudán! |
| …Sivatag, pálmák, s befutottunk |
|
| Mint bolond szökevényt a bűn, úgy |
| Már lefeküdtem… Kint a Nílus… |
| Látom, hogy jövök… a Dunától |
| Öt nap, ötezer kép kavarja |
| agyamban szent zűrzavarát. |
|
| Ötezer kép!… De gyönyörű volt |
| tegnap a víz: lement a nap, |
| mozgalmas és puha sötétben |
| usztunk a csillagok alatt, |
| s feljött a hold… Alszom?… Mosolygok: |
| Most tudom csak, mi a szabadság, |
| mi a parttalanság s a part. |
|
| Most, e káprázó rohanásban |
| nyílt elém először a Föld; |
| mint drága nőt, úgy simogattam |
| testét, ezt a roppant gyönyört, |
| éreztem hátát, görbülését |
| szédülve most lettem a Csillag |
|
| Óh utazás, őrült szerelmem! |
| Óh, törni az abroncsokat!… |
| De józanodj már, mámoros szív, |
| állitsd le mozid, lázas agy! |
| Csoda hozott, csoda, tudod már, |
| s itt vagy, – hát mit lelkendezel? |
| Hiszen, hogy élsz, a másik útat |
|
| a véletlen… Hogy zúg a város! |
| Ugy látszik, nappal csak henyél: |
| Óh, Föld!… Egyiptom!… A vonatból |
| láttalak, kék piramisok!… |
| Holnap: a Szfinksz!… Igen, pihenni… |
| De félig még uton vagyok, |
|
| félig még most is, itt, az ágyban, |
| s elalszom ujra… S ujra látom, |
| tegnap és holnap hogy pereg: |
| Trieszt, Velence, Kréta… Reggel |
| teve visz majd a homokon… |
| Elalhatok, megvagy, Valóság, |
|
| Csukódjatok, mohó szemek. |
| Mint a hasisevőt az álma, |
| az öt nap ugy kimeritett… |
| Most már nem szökik meg a messze, |
| ez a másvilág, ide vágytál, |
| a nagy kalandnak vége van. |
|
| nevetem s áldom a szivem. |
| Az első éj… S gyűröm a párnát, |
| Mint a halál, fékez az álom, |
| meghal, ami eddig sodort… |
| s a tengerből feljön a hold. |
|
|
|