Első éjszaka Kairóban
Szombaton az Adria dajkált, |
másnap Hellász maradt tova, |
hétfőn Kréta mellett hajóztunk |
s kedden jött Alexandria; |
aztán fehér expressz röpített… |
Még egy nap, s itt volna Szudán! |
…Sivatag, pálmák, s befutottunk |
|
Mint bolond szökevényt a bűn, úgy |
Már lefeküdtem… Kint a Nílus… |
Látom, hogy jövök… a Dunától |
Öt nap, ötezer kép kavarja |
agyamban szent zűrzavarát. |
|
Ötezer kép!… De gyönyörű volt |
tegnap a víz: lement a nap, |
mozgalmas és puha sötétben |
usztunk a csillagok alatt, |
s feljött a hold… Alszom?… Mosolygok: |
Most tudom csak, mi a szabadság, |
mi a parttalanság s a part. |
|
Most, e káprázó rohanásban |
nyílt elém először a Föld; |
mint drága nőt, úgy simogattam |
testét, ezt a roppant gyönyört, |
éreztem hátát, görbülését |
szédülve most lettem a Csillag |
|
Óh utazás, őrült szerelmem! |
Óh, törni az abroncsokat!… |
De józanodj már, mámoros szív, |
állitsd le mozid, lázas agy! |
Csoda hozott, csoda, tudod már, |
s itt vagy, – hát mit lelkendezel? |
Hiszen, hogy élsz, a másik útat |
|
a véletlen… Hogy zúg a város! |
Ugy látszik, nappal csak henyél: |
Óh, Föld!… Egyiptom!… A vonatból |
láttalak, kék piramisok!… |
Holnap: a Szfinksz!… Igen, pihenni… |
De félig még uton vagyok, |
|
félig még most is, itt, az ágyban, |
s elalszom ujra… S ujra látom, |
tegnap és holnap hogy pereg: |
Trieszt, Velence, Kréta… Reggel |
teve visz majd a homokon… |
Elalhatok, megvagy, Valóság, |
|
Csukódjatok, mohó szemek. |
Mint a hasisevőt az álma, |
az öt nap ugy kimeritett… |
Most már nem szökik meg a messze, |
ez a másvilág, ide vágytál, |
a nagy kalandnak vége van. |
|
nevetem s áldom a szivem. |
Az első éj… S gyűröm a párnát, |
Mint a halál, fékez az álom, |
meghal, ami eddig sodort… |
s a tengerből feljön a hold. |
|
|
|