Szeneka halála
| Puhább a halál karja sem lesz, |
| nincs asszony, aki úgy ölel, |
| meleg húsoddal körülömlesz, |
| és csókod, ajkad százezer. |
|
| Mintha a testem folytatása |
| volnál, úgy kapcsolsz kéjesen |
| a külső és hideg világba, |
| amely csak sírnak jó nekem. |
|
| Igyál ki, víz! Altass el, édes |
| elvérzés! Vad gyönyörüség ez: |
| határaim nyilnak, lebegnek, |
|
| s te a könnyülő végtelennek |
| sodrán ringatsz már valahol, |
|
|
|