Angyal

Égbe vágytam, nem sikerűlt. S most az kéne, amit a hernyó, mikor érzi, hogy élni nem jó és bőre ráncos és kihűlt: begubózni és elaludni s hinni, hogy ujjászületek, szebb, tisztább és könnyebb leszek, méltó a magasságba jutni. Az én gubóm a sír… Belűl ráncosodik már és kihűl életem, e gyarló kisérlet. Félek elaludni… Te sződd, te csak sződd boldog szemfedőd: benned angyal lakik, te féreg!