Könyörgés a megváltásért

Csókolj, de ne tudjam, ki vagy,
másképp nem váltasz meg, Remény,
s elhessentlek, hogy én, csak én
áltatom veled magamat.
Légy nálam százszor okosabb
s ugy jőjj, irgalmas tünemény,
gyanakvásom gyémántkemény,
nem törheti át gondolat:
belűlről jőjj, zene, kavargó,
vagy mint amit a vakon alvó
hús lát, az álomtestü kéj,
és úgy részegíts, szent titok,
hisz ébren én mindenkinél
nagyobb ellenségem vagyok!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]