Könyörgés a megváltásért
Csókolj, de ne tudjam, ki vagy, |
másképp nem váltasz meg, Remény, |
s elhessentlek, hogy én, csak én |
|
Légy nálam százszor okosabb |
s ugy jőjj, irgalmas tünemény, |
gyanakvásom gyémántkemény, |
|
belűlről jőjj, zene, kavargó, |
vagy mint amit a vakon alvó |
hús lát, az álomtestü kéj, |
|
és úgy részegíts, szent titok, |
hisz ébren én mindenkinél |
nagyobb ellenségem vagyok! |
|
|
|