A buta szív
| Jaj, de buta vagy, óh de buta, szívem, |
| hogy törődsz a világgal, ezzel, azzal, |
| s közbeszólsz, reagálsz olyan ügyekre, |
| melyekhez csak a csorda kapcsa fűzhet! |
| Felejtetted a háborút: a szörnyű |
| nagy parancsot, az egyetlent, az élet |
| rettentő közönyét és zagyvaságát |
| s újra fáj, hogy a gyönge jót legyűrik |
| és örülsz, ha bolondok észretérnek. |
| Azt mondtad, hogy únod a Földet és hogy |
| már nem tartod az embert fontosabbnak, |
| mint a füvet, a bogarat a fű közt |
| vagy a dongó csillagokat az égen: |
| árulója akartál lenni aljas |
| fajtádnak, de isteni magányod |
| megzavarta a gyöngeség, a részvét, |
| s az idő szemete, az események. |
| Jaj, de buta vagy, óh, de buta, szívem, |
| megrovod, hogy a ronda ronda és hogy |
| a rabló rabol és mindenki bérenc: |
| mint a többiek, úgy akarsz, vitázol, |
| mint a többiek, úgy remélsz, olyan vagy… |
| Jaj, de buta vagy, óh, de buta, szívem! |
|
|