Gyönge szív

– Ne várd be! Hit és vágy gyanús! Mért holnap? Ma, ha kell! Elhagy úgyis a nő, a barát, jobb, ha te hagyod el! – Igy oktat, biztat erőre az erőtlen szív dacosan s eldobja, sírva, előre, azt is, amije van, és mint maga tolvaja, koldus, hogy élhessen legalább, tékozló gőgje e gyilkos vigasszal védi magát: – Készülj a rosszra, ne várj soha mást, különben nem birod el; szakítsd, ami szakadni akar, mást úgysem érdemel! – Holnap, gonosz angyal, a boldog remény fátylaiba hiába rejtezel, átlát naiv álmaidon a ma! Ha csak ára volna a késő örömnek a rettegés, azt mondanám szivemnek: tűrj és várj, bármi nehéz; de büszke gyöngeségem nem hihet semminek, ezért dúdolom egyre bolond énekemet: – Szakitsd, ami szakadni akar, mást úgysem érdemel; hagyd el, aki ma még szeret, különben ő hagy el!