Itt, bent

Gyűlöltelek, silányság, becstelenség, képmutatás, tévelygés, butaság, s trombitáltam az értelem szavát: Igazság! Fény! Rendet, ne vakszerencsét! És látom, hogy a butaság a jó és zülleszt a bölcs kiábrándulás és szent menedék minden öncsalás és jaj, mindenki szemétrevaló. Súgóm, hiúság, vigasztalsz? Hiába: kifelé szónokolj, öreg szamár! Irígylem a kutyát is a napon. Itt, bent, rossz minden! Mi lesz? Nem tudom. Még egy sereg undok kín. S nemsokára az életnél is undokabb halál.