Köszönöm, hogy szerettelek

Pénzzel, szóval, könnyel, imával, mivel kellene megköszönni, hogy eljöttél, hogy bűnben is el mertél életembe jönni s álmomba és ágyamba bujtál s több és jobb voltál minden ujnál? Köszöntem már titkon anyádnak és apádnak, hogy drága tested épp így formálták valaha, s népemnek már és Budapestnek megköszöntem, hogy így teremtett, s köszöntem a véletleneknek, istennek és minden csodának, hogy kitaláltak, megcsináltak s valahogy elhoztak nekem, csak neked nem tudtam sosem megköszönni szerelmedet. Ágyadtól most is úgy megyek tovább, hogy adósod vagyok s valami sokkal tartozom. Pénzem nincs, nem imádkozom, mondják, nem voltam sose jó, sírni nem tudok, csak a szó, a szó enyém s a messzi hála – ezt a hálát adom neked, kislányom, titkos kedvesem, s messziről súgom csendesen: köszönöm, hogy szerettelek.