Szakítás

Tudod mit? Nem védekezem. Nincs rád időm. Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek? Átnézek rajtad, mint a levegőn. Elég volt annyi éven át remélni és várni kiméletesen; már nem kiméllek: nem is figyelek rád. Vállallak, és léted megszüntetem. Ha barát akarsz lenni, elfogadlak, de kibírlak, mint bármi mást: úgy néztelek, mint elmult örömöt, nézlek majd, mint egy sorscsapást. Téged csak a magad fájdalma izgat, ma is csak a dühödnek élsz; nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra, egyszer, talán, ha észretérsz.