Bicikli

Fiamat néztem, már majdnem aludt. – Mi lesz belőle? – töprengtem szorongva. Egyszer csak felült: – Nekem ne követ, hanem biciklit tétess a siromra. – – Majd, hogy ellopják! – ütöttem el a rémképet. – Vagy hogy megegye a rozsda! – Lóci ásitott: – Igaz… – s visszadőlt, a paplant némán a fülére húzta, s csak nagysoká szólt (s úgy, mint akinek a szája már végső alkura nyílik): – Legalább irasd rá a kőre, hogy nagyon szeretett volna egy biciklit!