Csavargók
| Piros tetőkön porzik a zápor, |
| porzik a zápor az utca porán. |
| Jó volna egy hotel ablakából |
| nézni e gyors vizet, nézni Merán |
| kertjeit, – óh, szép volna, ha volna |
| pénz pihenőre, lakásra, ha volna |
| egyszerre vasúti jegyem s vacsorám! |
|
| Piros tetőkön porzik a zápor, |
| porzik az édes, nyári eső, |
| nem fut kapualjba ilyenkor a vándor, |
| a vén fasor is vendégszerető. |
| Állok a parton a hársak alatt |
| és nézem a hánykódó habokat, |
| és semmi se rossz és semmi se jó, |
| csak nézem a záport és hogy a folyó |
| mily szép, ez az Etsch, a vidám viharban, |
| s mily szép lehet máskor, a tavaszi napban: |
| hogy szalad, örvénylik és zúg és csilingel, |
| hogy fárad, hogy játszik a szemmel, a csenddel, |
| mindig szép, mindig szép valaki másnak, |
| de soha, de soha árva magának! |
|
| Piros tetőkön porzik a zápor, |
| égi csavargó, s máris a távol |
| zöld hegyeit paskolja vigan. |
| Hát én meg merre vegyem utam? |
| Nyugtalanságba költöztem én, |
| záporba, porba öltöztem én: |
| földi csavargó, mit keresek én itt, |
| mit keresem mindig az ujat, a régit, |
| mikor már nemcsak otthon, hazámban, |
| de magamban is lettem hazátlan?! |
|
| Az égi csavargó nem felel, |
| de a folyónak hangja kel: |
| – Nyugtalanságba mért költöztél, |
| záporba, porba mért öltöztél? |
| Mint nekünk, menned kell valahová, |
| csak a jó isten tudja, hová! |
| Sohase sejtheted az igazit, |
| de tán az út maga eligazít, |
| s ha céltalan futsz is most völgybe-hegyre: |
| örűlj, ha napod csak este megy le! |
|
|
|