Fűz a tóparton

Roppant ég alatt, és tűnődve, mintha saját árnyát akarná kihalászni, úgy néz, úgy hajlik a tóba a fűzfa s nem érti, hogy egy másik, óriási kékségből, mely fordítva ring a mélyben, milyen kisértet nyúl föl s kandikál ki, mintha egy fenti, fuldokló világból őt, az árnyát, akarná lehalászni.