Március a körúton

Az idő langyosodik, a felhő rongyosodik, itt is, ott is lyukakat éget már rajta a nap s bár közben zúg az eső, mindnyájan tudjuk, ez ő, ez már az új hatalom, a legszebb forradalom, mely gyógyít és kicserél s mindennek jó, ami él: az áldott, drága tavasz vonúl most a sugaras körúton és a kofa standjáról kék ibolya integet és kikerícs s a nárcisz is kivirít, és oly jó ez a csodás, párába- szőtt ragyogás, hogy szinte szédülök és mint mikor angyali szép jelenést lát a gyerek, karácsony- fát: nevetek, s köröttem már remegő gyöngyzene csak az eső s ég és föld éneke mint a vér friss üteme ring s egyszerre semmi se fáj, hisz meghalt, meg, a halál, és nincsen szomoruság és boldog lett a világ, mindenki gazdagodott és a nők fiatalok, – pedig csak az az egész, hogy nézem az eget, és az idő langyosodik, a veréb hangosodik, a felhőn kék lyukakat szakítva perzsel a nap – s én kezdem jól érezni magamat.