|
Móricz Zsigmond emlékének
| Nézd, útra készül a kerti szulák! |
| Észre se vettük, s ime, nyáron át |
| apró batyukba kötözte magát. |
|
| Zörgő batyukat tart öreg kezében, |
| azok libegnek most az őszi szélben, |
| ahová felfutott, a keritésen. |
|
| Zöld cérna-teste egész sárga már, |
| trombitáit nem nyitja napsugár, |
| de ő nyugodt, mert tudja, mit csinál. |
|
| Batyuk zörögnek fonnyadó kezében, |
| négy mag minden batyu négy rekeszében, |
| a test ott pusztulhat a keritésen. |
|
| Ő van a magban? Ki más volna?! Ő! |
| Összezsugorodik s megint kinő, |
| ahogy vezényli az örök idő. |
|
| Nézd, útra készül a piciny szulák… |
| te vagy minden ősöd és unokád! |
|
|