Ima az utcán
| Ugy örülök neked, te Nap! |
| Nem is tudom, mért ne imádjalak. |
|
| minden idegem fürdik benned, |
| minden atomom lubickol benned, |
| mint rengeteg levelével a fa, |
| mint milliárd fűszálával a rét, |
| mint a levegő gyémántabroncsa a Föld körül, |
| mint a csúszómászó ezer kis féreg, |
| mint iszapjában a krokodil, |
| mint a majmok az őserdő fáin, |
| mint férfi csókjában a nő. |
|
| Megyek az utcán és hálálkodom. |
| ha hallanák testem gondolatait. |
| villogod át húsom feketeségét, |
| a föld s az anya a jövőt. |
|
| a kő Memnon himnuszra zendül |
|
|
|