Műhelytitok

Útálom a verset… Egész nap pénzt kerestem, fáradt vagyok, de agyam, mint a szív, tovább jár és mindig új munkára fog: lelki falánkság űzi folyton, s bár rossz neki, hogy robotol, úgy emészt engem s a világot, mint táplálékát a gyomor. Hiába hagyok abba mindent, sétálni hiába megyek, hiába fekszem le s kinálom rossz testem a jó semminek: míg vagyok, van valaki bennem, aki akkor is néz s figyel, mikor engem csak a felejtés vagy már tán az sem érdekel. Ma is így volt… Nem bírtam tovább, de tovább látott a szemem, – s özönlött a sok kép s az emlék, zagyván, összefüggéstelen, özönlött kivülről s belülről, s nem akartam, de valami mindig csak foglalkoztatott: a perc és a töredékei valamit mindig kitaláltak valamiről, (hogy egyebet ne mondjak, hát egy gyufaszálban felgyujtották a hegyeket, a havast, ahol három éve jártam, s egy régi, gyűrt hajó- jegyből, mely kabátom zsebében zörgött, az egész ragyogó nyári tengert körém öntötték s így játszottak…) s hiába volt a test tiltakozása, éber agyam gépe úgy zakatolt, minthogyha gyár volnék, vagy inkább egy megőrült ingyen-mozi, melynek pergését még az álom se tudja megállítani. Így volt ez ma, így tegnap, így van, így van ez mindig énvelem, a zűrzavar is kész, egész kép az érzés műhelyeiben, a pillanat is kész, örök kép, ha él, mely fogja, a keret: sokszor már-már alig hiszem, hogy én írom a verseimet. Vagy ezt én írtam?… Én csak ültem a kávéházban, arra sem volt már erőm, hogy hazamenjek, – ott ültem, mondom, csendesen, de azt nem tudtam kikerűlni, hogy ne érezzem magamat és kínomban firkálni kezdtem, remélve, hogy így hamarabb megtudom, mi fáj… Hát nem ez vagy az az én bajom, de maga az élet, az elrendelés, a test meg a lélek alkata, az, hogy a pénz sok gondja mellett én mindig érzem magamat és mindig fájok, mint akit vad vitriolokba mártanak. Költő vagyok: védtelen ember! Mindig csupasz az idegem, sohase tudok megpihenni s már csak abban reménykedem, hogy egyszer elromlik a műhely, melyben gép s nyersanyag vagyok, s úgy megszabadulok a verstől, mint a testétől a halott.