Példázat a lepkéről a szépasszonyoknak

I. Szép vagy, kis lepke, szép s finom. Egy kis ég szállt le szárnyadon. Egy kis szárnyas tündériség cikázik benned szerteszét. Merengő, édes pillanat, a tündérek rokona vagy, mint némely földi asszonyok, szépek, gazdagok, boldogok, kik nem ártanak senkinek, csak díszítik az életet s akiknek semmi közük e mocskos föld nehéz, fekete harcaihoz, bűneihez. Két szárnyad ragyogva evez az arany napban, ringat a méz, harmat s illat mámora, a könnyűség, a tisztaság, az álom és a túlvilág.   II. Szép tündér, látom sorsodat, nemcsak az vagy te, ami vagy. Nemcsak ártatlan és tudatlan, bűnös is vagy te akaratlan. Bűnös vagy abban, ami nem vagy, abban, amiben bűntelen vagy: apáidban, gyerekeidben bűnös, bűnös hetedíziglen.   III. Irgalmazzon neked az Isten!