Egy humanistához

„Csak mert emberek?”… Micsoda gőg!
Istentől se volna kevés.
Magadnak is dicsfényt akarsz,
ha róluk így beszélsz!
„Éreznek”, – mondod, – „rabjai
szegények a kínnak, örömnek.” –
Érezni tud minden tehén.
Mondj valami többet!
„Igazuk van!” – Az mindig vitás.
Erejük legyen!
Az igazság nem emeli túl
őket a férgeken.
Ne az érdemért! ne az igazukért!
az ilyen részvét becsap!
Szánd őket és szeresd, ha tudod,
mint magadat,
de vesd le a hályogot, amivel
a fajta gőgje megvert:
nem szeretsz jól, míg nincs erőd
megvetni az embert!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]