Egy humanistához

„Csak mert emberek?”… Micsoda gőg! Istentől se volna kevés. Magadnak is dicsfényt akarsz, ha róluk így beszélsz! „Éreznek”, – mondod, – „rabjai szegények a kínnak, örömnek.” – Érezni tud minden tehén. Mondj valami többet! „Igazuk van!” – Az mindig vitás. Erejük legyen! Az igazság nem emeli túl őket a férgeken. Ne az érdemért! ne az igazukért! az ilyen részvét becsap! Szánd őket és szeresd, ha tudod, mint magadat, de vesd le a hályogot, amivel a fajta gőgje megvert: nem szeretsz jól, míg nincs erőd megvetni az embert!