Örök élet

Mint egy csapda, nyílik és csukódik a testem, folyton szűri, amibe belekeveredtem. A világot szűröm én, mint szivacs a tengert, savakat és lúgokat, isteneket, embert. A világot eszem én, a világ esz engem, egymás szája és bele vagyunk mindaketten. Egymás gyomra, – elemészt, amit megemésztek: örök halál vagyok én, mégis örök élet.