Rossz férj panasza

Elég! Elég már ez a sok panasz, ott kint a harc, itt a könny és a dac, hat ember eszi a kenyeremet, minden áldott nap átkos ütközet, háromszázhatvanöt átok az év, tizenöt éve dolgozom… Elég! Mit tudjátok ti, mit kínlódom én? S mit minden férfi? Mit minden szegény? S hogy mi az élet és mi a család, s mi a kitartás annyi éven át?!… Itthon is tőr lesse a hátamat?… Be gonoszok vagytok, be szamarak! Be szamarak vagytok, kedveseim, hogy így üldöztök azzal a kicsiny igazatokkal, ami van talán!… Rossz ember vagyok?… Csak rossz? Igazán? Rossz férj, mert úgy élek, ahogy tudok? hát nem látjátok, hogy hová jutok? Hát nekem, nekem kell elmondani, hogy mindenért megfizet valaki s hogy mit fizetek helyettetek és hogy szíjat hasít hátamból a pénz s minden bűnnél gyilkosabb gyötrelem, hogy bíróként fordultok ellenem? Akármi vagyok, egyéb is vagyok, nézzétek azt! Amit nektek adok! Hogy szívem talpalja cipőtöket, s rab vagyok, hogy szabadok legyetek s hogy ami jut, ami van, ami kell, életemből mit vesz cserébe el. Megváltó a gazember is, aki másokért dolgozik… Vád szavai, némuljatok! Asszony, elég a gyász, segítség légy, ne lelkifurdalás! Vád, könny, kín? Óh, ti önző igazak, be gyerekek vagytok, be szamarak!