Lóci és a szakadék

„Apu!…” Igazán csoda volt, de még elkaptam a gyereket. „Látod?!…” mutattam le a mélybe. Hallgattunk. Lóci reszketett. Reszketett és csak nagysokára mondta: „Rémes, hogy az ilyen életveszélyektől az ember nem szabadul, csak…” s hirtelen elakadt. „Csak, ha…” szava ismét fátyolos lett és remegő. „Csak ha szót fogad!” mondtam én. És: „Csak ha már meghalt!” mondta ő. (Raguza)