Én és ti, többiek

Ki érti meg kínomat, ha nem én? Kire számíthatok, ha nem magamra, a bizonytalan és nyugtalanra, testemre és lelkemre, két szegény szolgámra, aki egyetlen hatalmam, katonaságom, népem, birodalmam? Ki érti meg kínomat, ha nem én? Ki tartsa számon szenvedésemet? Ki tudja, ki vagyok, és mind ki látja, ki látja együtt mindazt, amiért töprengek s ezt vagy azt teszem? Mit ért, hogy barátom, hosszú évek barátja, egy szobában és egy isten alatt együtt dolgozott velem napra-nap: nyomorúságom úgy lelkére vette, mint én az övét, mégis elfeledte és egy hét mulva hallva ugyanazt, már újnak hitte a régi panaszt. Ki értse meg kínomat, ha nem én? Ki érti meg, kit érdekel a másik? Mi életemmel s halálommal játszik, az másnak csak hír, pletyka, vadregény. Oly árva vagyok a föld kerekén, oly árva, mint mindenki: már beszéltem bűneimről, pénzről, testvériségről, lelkendeztem a pokolról, az égről, s ami csak lehet az ember szivében, s hallgattam én is mások szavait, öleltem szavak ölelő karjait, s aki hallgatott, mint más hallgatott s ha én hallgattam, tudtam, más vagyok, külön vagyok és mindenki külön cél, munka, eszköz, kín, külön öröm: mindig marad valami egyedül s ha száz lélek egymáshoz menekül, nem lesz belőlük más, csak Százszor Egy, kis országokkal szomszéd sok kis ország, s a szerelem is csak párhuzamosság, testek és lelkek kettős rohanása, mely csak a gyönyörittas képzeletben egyesül egy halálos végtelenben. E végtelenből ki vigyázhat engem? Meghallod-e, ha nevedet kiáltom, ki oly rég hallgatsz, távoli barátom, s ti, többiek, halljátok szavamat? Ti mind, anyám, szeretőm, feleségem, bajtársam, kislányom, gyönyörüségem: van valakim, van, aki egy velem? Feleljetek! Ember, akárki vagy, felelj s törd át nehéz magányomat, törd át! Kell, hogy légy!… mert miért keressük mindig egymást, mindig a másikat s mindenkivel a közös gondolat édes otthonát, ha zárva marad testünk börtöne, és benne a mag, magányos lelkünk, melynek ős-sötét burkát soha más föl nem nyitja-tárja, mint a halálon- s testen-túli vég romboló és rejtelmes kémiája?