Rádiózene a szobában

A zene átmegy a szobán és táncraperdül és forog, az égből permetez alá és a földből felbugyborog, aztán valamit gondol és idekuporodik elém és mint egy kígyóbűvölő, megül a szoba szőnyegén. Mint egy megbűvölt bűvölő bámul az üres semmibe, aztán lassan megzendül és feldobog az idő szive, és ő, a bűvész, különös vonalakat és jeleket firkál a levegőbe és keze nyomán fölzengenek a ringó ábrák, lebegő áramok és szimmetriák, a tündéri játék mögül előborzong a túlvilág, – ő meg csak ül és ahogy a gyerek tornyozza köveit, ámulva rakja s bontja a képeket és építkezik: a teremtést építi át, világokat ejt és emel, pedig csak ül a szőnyegen és lapdázik a semmivel.