Sors és tömeg
Hódíts! Az egy kevés! Mani-t |
megnyúzták és megfeszitették, |
mégis csak ördög lett. A szentség |
|
se ész, se jóság. Mi a hit, |
ha nincs rá megmozdulni hegység? |
Tömeget fertőzzön meg eszméd: |
a tömeg gyártja a zsenit! |
|
Vagy mondj le róla. S ahogy engem |
véd magányom a rengetegben, |
légy fa, mely magának virít. |
|
Gyilkosod a tömeg, de rejtek, |
jó rejtek is, ha elfelejted, |
hogy szánod és hogy undorít. |
|
|
|