Apa és fiú

Szél, harapd, mard és űzd, párducként, sárga tűz, éjszaka, összetörd, nyílj meg, szirt, víz és föld, a lába előtt, kőbaltás gyűlölet, emeld a fegyvered, én akarom, magam: azért, mert a fiam, büntetem őt. Ne csak te, gyűlölet, – te csald meg, szeretet, hűség és becsület, induljon veletek Szent Judás; nézzétek, tántorog, most kell a hurkotok: ki lebír titeket, isten csak az lehet, senki más. Ég és föld, légy tanu, szent ez a háború, szent ez a szomorú próba, az iszonyú áldozat öröme is: az apa hírdeti: vesszenek fiai, mert csak az igazi, csak az a vére, ki győzni tud ellene is. Szél, harapd, mard és űzd, párducként, sárga tűz, éj, törj rá, nyílj meg, föld, Szent Judás, csókold, öld, – a fiam ő: prédátok szabadon, mégis jön, jön, tudom, én vagyok ő: átkait hallom már, beszakad ajtóm már: – Itt vagy, így büszke rád s maga tesz az apád fejedre koronát, drága Jövő!