A sokféle hazáról

Barázdái úgy kanyarogtak életem körül távoli gyűrűkben, mint egy óriás agy fekete tekervényei; feketén dolgozott köröttem, hogy legyen arany és gyümölcs: egyik hazám fekete volt: a föld volt ő, a fekete föld. A másik előttem s mögöttem eltorlaszolta a halált és ellenséggel és baráttal az éltető jelenbe zárt, megfoghatatlan és fehér volt és átlátszó, mint az üveg: második hazám az idő volt és amit adott, a szerep. És hazám volt a szó, s hazám volt a nép, mely magyarul beszél, a nép, az óriási állat, mely e fekete földön él; amit mondtam, a nyelvén mondtam, erőm az ő ereje lett, sorsát magamba épitettem, sorsa magába épitett. S így, meghalva s újjászületve gőgön és alázaton át találtam meg végül az élő, igazi, állati hazát: a test az igazi közösség, az idő piros földje ő, piros húsunkban él az ország, piros vérünkben a jövő.